Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Camino és én

ÉN

Rólam annyit, hogy nő vagyok, kb 15 évvel idősebb annál, mint amennyi szeretnék lenni. Ez van. (Sírok..laugh).

Bő 20 éve vegetáriánus vagyok.

Eltunyultam, bevallom.

Nem sportolok, és nulla edzettségi szinttel, viszont sérült bokával és gyakorlatilag semmi nyelvtudással vágtam neki az útnak. 

Nincs sok pénzem, sem márkás csilli-villi cuccaim. Olcsó, elérhető praktikummal vásároltam meg a kis készletem, amiból-val-vel 5 hétig éltem. Értsd: egy 40 literes hátizsák, és a tartalma, a ruha rajtam, és ami a kezemben volt, plusz a nyakamból lógott. A pénzem, az irataim, a jegyeim, és a mobilom mellett ez volt mindenem. És a cimbim, Sanchez. Ennyim volt. És elég volt..

 

Az út előtt

Világ életemben sovány voltam mások szerint, illetve karcsú - én szimplán átlagos testalkatúnak láttam magam, viszont pár éve egyszerűen felpuffadtam, mint egy lufi. Bezony. Hirtelen plusz két ruhaméret. Sajnos valószínűleg pajzsmirigy gondjaim támadtak, és jóóóó elismerem, ahogy a gyerekem emleget: "anyu, te egy mókus vagy!"

Szeretek rágcsálni, na.. sós mogyi, sótlan héjas mogyi, kerek pisztácia, lyukas mandula, és a társaik.. na meg a szégyentelen kesudió, azok vittek a bűnbe. Valami hülye oknál fogva rengeteg víz is felhalmozódott bennem, emiatt képes voltam egy napon belül akár fél ruhaméretet is ingadozni. 

Remek. A ruháim többsége 36-os. Nincs egy rongyom amit felvegyek.. gondoltam.

Persze, sportolni is kellene már rég, meg ugye a rágcsa sem tesz jót. 

Az sem elhanyagolható, hogy a bal bokám 15 éves korom óta recseg-ropog. Egyszer régen közölték, hogy porcleválás, műtét kéne.. ja jó van. 

Persze, csak magamat szidhatom, főleg, mert - szerintem emiatt - képes vagyok egy lapos fűszálban is megbotlani. Csúnya eséseket is sokszor produkáltam, de 2 (vagy már 3?) éve leestem egy lépcsőn, de annyira, hogy üvöltöttem a fájdalomtól. Ügyeleten közölték, hogy nem törés, amúgy fogalmuk sincs, feküdjek sok hétig, polcoljak, és ne mozogjak. Persze ezeket csak részben tartottam be, és a hupilila kb háromszorosára dagadt lábam azért csak benyoszorgattam a csimmimbe (értsd: csizma alex-ül), mert ugye Mikire (=Télapó) a felnőtt gyereket is meg kell lepni valami csokiszerű készítménnyel.. Így hát elkúsztam vásárolni pár nappal azután, hogy tiltottak a lábra állástól is, és a rengeteg eszemmel el is értem, hogy gyakorlatilag duzzadt lábam elefántméreteket öltött, és színes buborékokat láttam magam előtt napokig a fájdalomtól.. 

Mondtam már, hogy rengeteg eszem van?

 

Az Út és (kicsi) alex

Még viszonylag kislány voltam, amikor láttam a tévében egy műsort. Akkoriban, a 80-as években rendkívül népszerűek voltak a túrák. Magyarországi barangolások, ilyen - olyan gyalogutak. Az a bizonyos műsor egy férfiról szólt, aki nememlékszemhányszáz kilométert gyalogolt le Spanyolországban. Mesélte, hol evett, aludt, kikkel beszélt, hogy verekedte át magát mindenféle úton, és szinte bárhova bekopoghatott friss vízért. Sok hét alatt 2, vagy 3 pár cipőt is elkoptatott.. (nem röhög a T. olvasó, az a 80-as években volt, amúgy meg, én borzasztóan hülyülök, és kopnak az emlékeim is, lehet, hogy hazánkból indult?). 

Az utat megjegyeztem, de nem is foglalkoztam vele a következő évtizedekben, egyszerűen elérhetetlennek tűnt, a szó minden értelmében, ráadásul akkoriban egy bécsi út is felért egy álommal..

Aztán egyszer csak, már a mai világban az eszembe jutott. Olvasgattam róla a neten, és látom, hogy film is készült róla, amerikai. Nem néztem meg, bár nagy filmrajongó vagyok, de nem akartam semmiféle vizuális befolyásolás alá esni, mert jól tudom, a dolgok a valóságban sokszor szöges ellentétei a hálivúdi megjelenítésnek 

Egyre többet olvastam, és hitetlenkedve tapasztaltam, hogy már teljesen kiépítették a Caminót, gyakorlatilag egy egész ország vállalkozásává vált. Vannak már ugye fapadosok, rengeteg szállás.. ráfeküdtem az internetre, és sorra rágtam át magam az információtengeren. rengeteg, megkockáztatom, több, mint 200 honlapot olvasgattam át-keresztül-kasul.

Lettek kedvenc honlapjaim, ezeket elmentettem, és visszajártam mazsolázni. Nagyjából 10 olyan oldal volt, ami alapján kirajzolódott előttem, hogy mit akarok és hogyan. 

Végül, ezernyi szerencsének köszönhetően, 2016 ősze lett az indulás időpontjának kitűzve. Addig edzett leszek, egészséges lábbal, sportosan és fitten vágok majd bele! Minden felszerelésem minőségi lesz és hightech, majd üldözöm az akciókat, Legalább erős alapfokra megtanulok angolul, és alapkifejezéseket spanyolul. Hurrá!

 

Ehhez képest tavasszal, váratlanul elhunyt N.

Én pedig hamarosan útra keltem.