Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


El Camino? El Camino!

 

Mi is az El Camino?

Magyarul Szent Jakab-út, spanyolul Camino de Santiago; egy nagyon régi keresztény zarándokút Spanyolországban. Több útvonala is létezik, abban egyeznek, hogy a végcéljuk Santiago de Compostela, a hely, ahol Szent Jakab földi maradványait helyezték el.

Az út maga szinte bárhonnan elkezdhető, ahogy szokták emlegetni: "ott indul, ahol te rálépsz". A magyar zarándokok akár hazánkból is indulhatnak, minden csak elszántság, egészség, kitartás, idő és - igen, a piszkos - anyagiak kérdése.

Senkit nem szeretnék fárasztani azzal, hogy leírom az út eredetét, és végigvezetem a történeteken. Aki ismeri, úgysem olvasná ezt végig, aki pedig nem, annak számtalan forrás áll rendelkezésére abban, hogy alaposabban tanulmányozhassa az őt érdeklő pontokat.

Mivel wiki a barátunk, így ezt javasolnám első nekifutásra:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Jakab-%C3%BAt

 

Ha a lényegre támaszkodunk:az El Camino egy olyan zarándokút, ami keresztény eredetű, és lényegében átvezet Spanyolországon. A hagyományos, ősi utak a franciaországi Saint Jean Pied de Port-ban egyesülnek, majd a Pireneusokon átvágva, immár spanyol földön vezetnek végig egészen Santiagoig, érintve Pamplona, Burgos, Leon városokat (hogy csak az ismertebbeket említsem). Vallási szempontból Jeruzsálem és Róma mellett fontos zarándokút, olyannyira, hogy mára már a Világörökség részét képezi.

 

Néhány gyors információ ( a későbbiekben majd részletesebben):

A zarándokok számára rengeteg szállás áll rendelkezésre, amit egy zarándokútlevéllel lehet igénybe venni - ezzel igazoljuk, hogy nem csak arra tévedt élelmes emberkék vagyunk, akik olcsón akarnak szálláshoz jutni. Az útlevél kiválható sok helyen, jelképes összegért. Pecséteket gyűjthetünk bele számtalan helyen, ezzel igazoljuk zarándok-létünket, illetve, ez alapján kérhetünk majd Santiagoba érve oklevelet is a megtett útról.

A szálláson tisztálkodni és pihenni lehet mindenhol, a mosási lehetőség is adott. Az étkezés eltérő lehet: van, ahol egyáltalán nincs semmi lehetőség, még konyha sem, van, ahol magunknak főzhetünk, és/vagy akár menüre is befizethetünk. Akad még olyan hely is, ahol közös vacsora van, ez akár ingyenest is jelenthet.

 

A vallásból eredendő zarándoklat még ma is vonzó sokak számára, de saját tapasztalatom alapján kijelenthetem, a többség már egyéb céllal vág neki. Ez lehet spirituális jellegű, vagy valamilyen válasz keresése. Sokan szimplán csak hallottak valahol az Útról, és kedvet kaptak, mások önmagukat állítják kihívás elé, és akadnak sportemberek is jócskán.

Szerintem teljesen mindegy, ki miért indul el. Ha kedvet kap hozzá, és van rá lehetősége, akkor hajrá. Ha vallási okokból, ha sportkihívásként tekinti, vonzó bulinak, vagy akár egy jó edzésnek, mindez lényegtelen. Elképesztő áhítattal is emlegetik sokan, miszerint "hív az Út, útra kell kelnem", és hasonlók. Vallás? sport? áhítat? keresni valamit? Tökmindegy az ok. 

Nincs konkrét előírás, az megy aki akar, kortól, nemtől, vagy bármitől függetlenül. Sajnos sok a "divatcaminós": olvastak róla, filmet láttak, hallották másoktól, és mennek, mert jó buli, és megtehetik. Persze, menjenek, csak a tiszteletet adják meg másoknak és maguknak is azzal, hogy aki az elmélyülést keresi, azt ne zavarják. 

Bevallom, ami engem leginkább mosolygásra késztetett, az a heves reakció, amit egyesekből - leginkább az internet berkeiben - kivált már csak a camino említése is. A kedvencem a "minek a Camino, ott a Kékes!"- kirohanás, ebbe több alkalommal is belefutottam. Nehéz olyannal vitatkozni, aki ezt csak, mint valami divatos és drága, külföldi sétálgatást képes elképzelni. Van benne némi igazság, persze, túl sok a divatozó, de valami van a caminoban, ami itthon nincs: ha ezernyi kilométerre vagy az otthonodtól, nem fogsz egyszerűen buszra szállni, mert meguntad.

Úgy vélem, maga az otthontól való távolság , ami a camino magját alkotja, a kemény munka, amit beleteszünk, és a normál hétköznapokból való elszakadás. Sokaknak egész életük alatt ez lehet az első ilyen élménye, mert gondoljunk bele, hányszor történik meg az bárkivel, hogy hetekre elszakad az otthontól, családtól, barátoktól, a teljes élettől? A napi szokásos teendők átalakulnak. Aki képes leszakadni a megaokos telefonjáról, és hajlandó kissé kizárni az addigi életét, valami egészen újat tapasztalhat meg. 

Elszakadás. Küzdés. Egy hátizsák, kevés holmi és annak felismerése, képesek vagyunk akár öt hétig is megélni belőle. Gondolatok, amiket van idő magunkban levezetni, emlékek, amiket van időnk magunkban feldolgozni. Kizárni az eddigi életet, átállni egy más ritmusra, és hetekig kizárólag magunkkal törődni. Nem, nem hiszem, hogy ezt bárki a hazájában elérheti. Ez a camino.

Ennyire egyszerű a válasz. Szerintem.

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.