Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


El Camino 13. nap: Burgos - Hornillos del Camino, 21 km

Június 12. vasárnap: Szép város, pipacsok, kék útitárs. Cuki falu, Zé a fűszeristen, meleg étel szuper társaságban. Zseniális esti party, Alex-ek egy kupacban, és minden jó, ha a különböző nemzetek tagjai egységesen szeretik a sört.

 

A rosszul és keveset alvás ellenére sikerült jó időben kelnem, és 7-kor elindultam.

Előző nap rühelltem az utat a belvárosig, de a katedrális és környéke meseszép. Kifelé menet is készítettem pár fotót, és megállapítottam, hogy a mobilom ma sem húzza sokáig, alig volt benne energia. Na sebaj, ez van.

 

20160612_065925.jpg    20160612_065929.jpg

 

20160612_065933.jpg    20160612_065948.jpg

 

20160612_071451.jpg

 

Bandukoltam vígan, de hamar unalmas útra kerültem, minden párás volt és nedves. Valami ligetfélénél jártam, amikor megláttam egy napos padot, és úgy döntöttem, kivételesen reggelizek egy kicsit.

Hirtelen felbukkant Zé, csodálkoztam is nagyon, ilyen se volt még, hogy ő érjen utol engem. Leült mellém kajálni egy kicsit és elmesélte, hogy ma olyan nincs-kedvem-rohanni napja van. Megszavaztuk, hogy rendes főtt étel kéne már, mert kezdünk merülni, így kiválasztottunk egy közepes távra lévő szállást. Az ígéret szerint olcsó, van konyha is, és annyi ágy, hogy jó eséllyel simán lesz helyünk. 

Zé persze gyorsabb, így amikor elindultunk, hamar lemaradtam. Közben azon vihogtam, hogy otthon mindig mindenki rám szól, hogy a hosszú lábaimmal túl gyorsan megyek - itt meg, ahol kéne a gyorsaság, nem megy. Maga a napi utam nem volt túl nehéz, de rémesen fárasztónak éreztem. Igaziból nem sok látnivaló akadt, a szokásos néhány kis falu és az autópálya kerülgetése miatt unalmas volt szinte végig. Lefotóztam egy helyes kis albergue -et az egyik faluban, nagyjából ennyi volt a látnivaló.

 

20160612_104124.jpg

 

Azért szerencsére megint láttam sok szép pipacsot, és egyszer csak egy kék lepke vett üldözőbe. Nagyon cuki volt, úgy repkedett körbe, mintha régi cimbik lennénk. Aztán hirtelen eltűnt, tiszta szomi lettem, de váratlanul előkerült ismét. Gyorsan lefotóztam, és figyeltem, amíg elrepült, elunva engem. Pár perc múlva megint ott volt... először azt hittem, a ruhám színe, vagy valami illat (büdi) rajtam tetszett neki, aztán jó sok idő múlva leesett, ez nyilván nem egy lepke, jó sok lehet erre. Ma igazán zseni vagyok... jóvanna, néha kéne ennem is, meg valami vitamin se ártana...

 

20160612_110339.jpg

 

20160612_110344.jpg

 

20160612_112141.jpg

 

20160612_114035.jpg

 

Fogalmam sincs, mikor, de relatíve korán elértem Hornillos - t. Pár zarándok pihent itt-ott, sokan kávéztak, ettek, vagy csak ücsörögtek. Kerestem Zé - t, de nem találtam. Az egyik bárból integetett Christian, és magyarázta, hogy Zé is itt van a környéken, de felment már az albergue-be, még tovább az úton. Én is elindultam, de hirtelen megjelent Marek, és leült egy padra pihenni. Beszélgettünk, ő mindenképp tovább akart menni, Hontanas - ig. Egy hosszabb pihenő után én is elbírtam volna odáig slattyogni, de mondtam Mareknak, ma itt alszunk Zével, muszáj meleget ennem, mosni és pihenni. Végül elváltunk, ő ment tovább, én meg a szállásra.

 

20160612_204304.jpg

 

20160612_204158.jpg

 

Pici, de nagyon jópofa hely volt, a hospilány türelmes, elmagyaráztam neki, hogy a cimbimet keresem, és yeees, itt van Zé, jó helyen járok. Gyorsan bejelentkeztem, és lecuccoltam. Kissé szűkösen fértünk el, de az ágyamhoz járt egy szék is, és közvetlenül ablak mellett voltam alsó ágyon, szavam sem lehetett. 
Letusoltam, mostam, és végre összetalálkoztam Zével is. Ő a másik szobába került, ami valamivel kényelmesebbnek tűnt, de tényleg nem volt okom panaszra. Kiderült, hogy Dani is itt van, az a magas fiatalember, akivel már találkoztam azon a szálláson korábban, ahol a pap csapkodott a szobánkban. 

Elmentünk a helyi kisboltba, és bevásároltunk, paradicsomos -olivabogyós - sajtos tészta lesz nekem, Zének ugyanez, csak virslivel (vagy sonkával? bocs, Zé, nem emlékszem). A szálláson vidáman főzni kezdtünk, de kiderült, nincs só. Jajj. Zé hősiesen visszaindult a sóért (némi unszolás hatására), én meg szinte letéptem az arcom, mert soha nem kezdek el úgy főzni, hogy előtte ne ellenőrizzek mindent a konyhában. Tényleg kezdek hülyülni...

Amikor Zé visszaért, leesett az állam, nemcsak sót, de isteni illatos durva borsot is hozott. Fogalmam sincs, hogy csinálta, de a boltos bácsi adott neki kis adagokat, így Zé előlépett fűszeristenné a szememben. Közben egy olasz társaság is jött főzni, és bár kedvesek voltak, egy hapsit majdnem kiosztottam. Állandóan fogdosta a holminkat, nyammogott, hogy az milyen jó lesz, maga elé húzta a sörünket, elvette a tányérokat, a sajtunkat. Nyilván azt hitte, hogy marha jópofa, eleinte vicces is volt, de a 10. poén után kezdett kiakasztó lenni, már inkább lejmolt, mint poénkodott, miközben ők is főztek... Végül mindenünket az asztal szélére pakoltam, és leszállt rólunk végre.

Evéskor Dani is csatlakozott hozzánk. Egyszerű volt a kaja, de olyan jól esett, hogy na. Sajtreszelő sem volt, így csak farigcsáltuk a sajtot, de remek volt a hangulat, és a fiúk nagyon aranyosak, voltak. Már írtam, olyan vagyok, mint Surda, evés után leesik a vérnyomásom, kicsit le kell döglenem, mert beszédülök. Mondtam a fiúknak, hogy pár perc múlva elmosogatok, de muszáj kimennem az udvarra. Kint leültem egy sörrel, később kijöttek a fiúk is. Többen ültek kint, elkezdtünk bemutatkozni, beszélgetni velük. Amikor indultam mosogatni, Dani szólt, hogy már elintézte - égett a pofám, biztos nem akarta otthagyni, nekem kellett volna megcsinálni - de nagyon jól esett, hogy ennyire figyelmes. Még egyszer köszi, Dani!

Kint egész sokan lettünk, teljesen vegyes nemzetek gyűltek össze: magyar, spanyol, német, amerikai, ír, olasz, japán.... sokan sörözgettünk, és megállapítottuk, ez az igazi nemzetek itala. Remekül szórakoztunk, és Zé is sok elismerést zsebelt be a cigaretta töltési technikájával, amit mindenki elbűvölve figyelt.

Amikor töltődött valamennyit a mobilom, készítettünk pár képet,, sajnos, a legtöbben már bevonultak addigra pihenni. Azért Sanchez is előkerült természetesen, és marha népszerű lett, miután helyi sörrel és sajttal, valamint Zé kalapjában fotóztuk. 

 

20160612_175759.jpg    20160612_175835.jpg

 

20160612_175830.jpg

 

received_1705684653016565.jpeg

 

Dani korán lepihent, később mellém ült egy Alex nevű jóképű német hapsi. Zével minden szavát értettük, és mégsem értettük, mit akar elmagyarázni nekünk.... viszont a korunk is hasonló volt, a hajunk, sőt a ritka szemem is olyan, mint az övé, sokat röhögtünk azon, hogy akár testvérek is lehetnénk, és ugye én is Alex vagyok. Némi sör után Alex azon szomorkodott, hogy az úton sehol senki nem beszél németül, és ez tök felháborító, mert a német világnyelv. Én csípem a németeket, kedvesek, de az angol nyelv térhódítását nem értik és nem is szeretik. 

A buli végén mindenki ment pihenni, én még sétáltam, és fotózgattam kicsit. Találkoztam a tolószékes testvérpárral, ők is itt, a faluban szálltak meg, és még néhány látásból-ismerem-zarándokkal. Nagyon örültem mindenkinek, mert nagyjából két hét alatt szépen felhígult a tömeg, sokan lemaradtak, sokan előrébb jártak, és rengeteg új arc jelent meg.

 

20160612_204324.jpg    20160612_204344.jpg

 

20160612_204551.jpg    20160612_215514.jpg

 

Gyorsan írtam pár sort a füzetembe, fogat mostam és lefeküdtem. Megint nem tudtam gyorsan elaludni, odakint világos volt még éjjel 10 körül is, de fikarcnyit sem bántam. Az ágyamból is készítettem képet, aztán a fejemre húztam a hálózsákot. 

 

Ma is ügyes voltál, Sanchi !

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.