Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


El Camino 3. nap : Zubiri - Pamplona, 21 km

Június 2. csütörtök: Egy végtelenül hosszú nap - és rengeteg kép 

 

Viszonylag korán ébredtem. Gyorsan elkészültem, majd úgy döntöttem, spórolok a nescafémmal, inkább gépi kávét ittam. Kettő kellett hozzá, hogy a zombi fejemből némi értelem sugározzon, nem is volt túl jó, de legalább magamhoz tértem. Némi vacillálás után kitettem a még Saint Jean - ban vásárolt kis doboz vajam maradékát az étkezőben egy "free" felkiáltással, bent japánok reggeliztek, hátha nekik jól jött... Az egyik gépből meghívtam magam egy spanyol müzlire, de a dög átvert, benyelt egy eurót, és a visszajáró fél euróm nem adta ki. Igazán morcos lettem, ki nem állhatom, ha lehúznak, és már a 150 Ft is drága egy kis müzliért, a 300 meg kész rablás szerintem. Az udvaron vételeztem vizet a kútból - ekkora már 3 fél literes palackkal rendelkeztem -, és elindultam. 

Mindenki azonos irányba tartott a jelzéseket követve, én is bandukoltam a többiekkel. Kicsivel 7 óra után elértem egy régi hidat, muszáj volt fotózni, mivel az előző nap nem készítettem képet.

20160602_071956--648-x-486-.jpg

20160602_072022--648-x-486-.jpg

A könyv szerint ez az Arga folyón átívelő Veszettség híd. Jó tudni, vész esetére. Ballagtam tovább, amíg elértem egy randa szürke ipartelepet. piszok lehangoló volt, sehogy sem illet a szép zöld tájba. Szerencsére ezt a részt is hamar letudtam, és ismét erdei szakasz következett.

Belemerültem a gondolataimba. Az ösvény összeszűkült, épp elfértem a zsákommal, és a botommal hajtogattam el magam elől a benyúló ágakat, amikor mozgást hallottam. Esküdni mertem volna, hogy kutya közeledik, bár nem csaholt, nem morgott, nagyon halk volt, és tádám, pár méter múlva megjelent álmaim kutyája, egy gyönyörű husky. A gazdája lassan sétált mögötte, és ágakat törögetett. Köszöntünk, és kellett pár másodperc, mire leesett, hogy nem csak unatkozik az úr, ő direkt jár ide ágat tördelni, hogy a túrázókat ne zavarja, ne akadjanak be. Azt hiszem, útfelügyelőknek hívják őket, ők azok, akik rendszeresen járják a szakaszokat, ellenőriznek és ahol kell, karbantartanak.

Lefotóztam egy mini vízesést, és nem sokkal később lakott területre értem. 

20160602_081706--486-x-648-.jpg  20160602_082832--648-x-486-.jpg

Szép városka volt, kialakítottak egy fedett pihenőhelyet is a zarándokoknak, de menni kellett tovább. Még Párizsban elkezdtem fotózni a csatornafedőket, itt folytattam eme sportot, mert nagyon egyedi és látványos darabokkal találkoztam. Külön posztot is fognak kapni, most egy kép ízelítőnek:

20160602_083030--648-x-486-.jpg

Ismét erdő. Ekkor találkoztam emlékeim szerint először a gigászi méretű erdei, fekete meztelen csigákkal. Hát mit ne mondjak... amúgy sem vagyunk jóban a természetben, de itt egyenesen felfordult tőlük a gyomrom. Főleg a széttaposott egyedeken. Nem csak azért, mert vega vagyok, de el nem tudom képzelni, miért nem lehet egy gigászi randa csigát átlépni. Undorodom tőlük, de az egész camino - n inkább kerülgettem őket, mintsem egyre is rátapossak. A kép életlen lett, csak előkaptam a mobilt és fotóztam, de megtartottam, mint első találkozásom a rettegett giga - csigával.

20160602_085246.jpg

A sokk után ismét egy település és egy kőhíd, majd egy köves erdei szakasz következett. 

20160602_102957--648-x-486-.jpg

Ezután jó darabon közvetlenül a folyó mellett kellett haladni. Ez a rész volt a nap fénypontja, (persze akkor még nem tudtam), valahogy jó kedvem kerekedett. A fejemben így élt a camino - erdő, vízcsobogás, miegyéb, pontosan ilyen útra jöttem. 

20160602_105739--648-x-486-.jpg

Persze egy idő után már nagyon kellett pisilnem, az állandó csobogás megtette a hatását. Kitartottam, és reméltem, hamarosan elérek egy pihenőig. Szerencsére végre megjelent egy híd, a túloldalán egy bárral. Átrohantam, zsák le, kávé rendel, mosdó, kiül, pihen, fotóz.

20160602_115509--648-x-486-.jpg

Ahogy vidáman iszogattam a feketém, elgondolkoztam, Spanyolországban miért nem ismerik a hosszú kávét. Általában americano - nak írják ki azt, ami hozzá a legközelebb áll, de nem értik a lényeget. Van ugye a presszó, ami erőben mondjuk tömény lórúgás. Az americano egy lenyomott presszó nagy bögrében, és a végén felengedik sok forró vízzel. A hosszú kávé a kettő között van. Lényegesen kávésabb a hosszú, mint a híg vizes americano... de nem, nem értik. Próbálkoztam pár helyen, végül feladtam. Presszó vagy amcsi, vagy a sokak kedvence tejeskávé, amit kb. gyerekkoromban ittam utoljára.  Sok gépen már  eleve van hosszú kávé funkció, ez ezért is rejtély számomra. No, sebaj, van egy hatalmas előnye az americanonak: nagyjából tíz percbe telik elfogyasztani, annyira meleg és sok, ez pont kitesz egy rövid pihenőt. 

Mire ezt végiggondoltam, megláttam a bloggert közeledni. Ő is leült, evett, ivott, majd továbbment. Közben meggondoltam magam, vettem croissant, amit egyébként is nagyon szeretek. Finom, puha, vajas volt, de az úton amúgy drágálltam. Amíg ettem, egy lejmoló tyúk szórakoztatta a népet, körbecsipegetett minden asztalt. Lefotóztam, és megláttam, hogy a hídon jönnek az olaszok, akikkel már korábban is találkoztam. A srác egy furcsa, hosszú, fekete hangszert hurcolt magával, egyébként az anyukájával és a nagynénjével camino - zott együtt.

20160602_113344--648-x-486-.jpg

 

 

 

 

 

 

 

20160602_113323.jpg

Mosolyogva üdvözöltük egymást, amíg feltápászkodtam. Túl sokat ültem itt, menni kellett, de a pihenésre is szükségem volt. Éreztem a bokám is, de most épp a sarkam fájt brutál módon, mind a kettő, de ha menni kell, hát menni kell. Szereztem pecsétet - ez lett az egyik kedvencem -, és útra keltem. 

20160602_115431--486-x-648-.jpg

A bárt elhagyva lassan elgurult mellettem egy rendőrautó, benne két spanyol pasi. Nem tudom, miért, de vigyorogva bámultak, úgyhogy integettem nekik, erre ők is lelkesen vissza. Araszoltam tovább az autóút mellett, míg egy helyi hapsi ezerrel kiabált nekem a túloldalról, hogy menjek át az ő oldalára. Nem tudtam, mit akar, de hátha tud valamit, amit én nem alapon átmentem, legyen boldog. 

Elhaladtam egy vidáman legelésző kecskenyáj mellett, megcsodáltam egy nyugodtan pecázó fiút. Az út vett egy enyhe kanyart, és egy házhoz vitt. Tudtam, hogy merre kell menni, de úgy döntöttem, én itt most el AKAROK tévedni egy kicsit. A ház mögött olyan nyugodt, hívogató volt a táj sok zölddel, hogy elindultam arra megnézni. Gondoltam, ha nem lehet abba az irányba kerülni, legfeljebb visszafordulok. Mondanom sem kell, megtettem talán 200 métert, mikor valaki kiabálni kezdett mögöttem idegesen. Egy férfi zarándok azt hitte, totál elnéztem valamit, és segíteni akart. Integettem, hogy minden oké, de nem tágított. Oké, nyertél... visszafordultam, azzal az elszomorító tudattal, hogy itt még egy picit sem hagynak tévelyegni. Amikor a pasas látta, hogy már nem szaladok el semerre, elégedetten továbbment, én pedig követtem őt. 

20160602_123458--486-x-648-.jpg

A képen látható hegyet (dombot? ennyi mászás után már minden hegynek tűnt nekem...) is meg kell mászni, hurrá.

Két perc pihenőt engedélyeztem magamnak egy kútnál, 

20160602_124702--648-x-486-.jpg

majd újabb egy percet némi fotózásra. Nagyon tetszenek a régies stílusú épületek, naaaa.

20160602_125200--486-x-648-.jpg 

Átslattyogtam egy aluljárón, ami tele volt vicces graffitikkel,

20160602_134815--648-x-486-.jpg

és elértem a korábban látott hegy (vagy domb vagy mi) lábához. Szeretem ezeket a táblákat, tök jó látni, hol fogom 1. kiköpni a tüdőm, 2. eltörni a lábam, 3. csúnya szavakkal illetni az utam, és 4. szidni magam, mi a rákot keresek én itt. Pedig, ha tudtam volna, hol van még a nap vége... De igen, ez bizony hegy.

20160602_135556--648-x-486-.jpg

Jól kielemeztem, hogy felesleges bármit elemezni, menni kell és kész, aztán belevágtam. Nagyon durva ösvény következett, több kis szakaszból állt, mivel ahol csak tudtam, megálltam lihegni. Végül felértem, és az első árnyékos helyen letáboroztam néhány percre. Valami régi itatóféle lehetett, iszonyú piszkos volt, de nem érdekelt, a tüdőm kiköpéséhez ideálisnak bizonyult, így letelepedtem a szélére. Annyira elfáradtam, hogy nem álltam fel unblock fotózni, csak ültömben hátrafordultam, és lőttem két képet:

20160602_142349--648-x-486-.jpg

20160602_142353--648-x-486-.jpg

Közben páran elmentek mellettem, kaptam sok mosolyt és sajnálkozó pillantást. Szerintem, ha kalapozok, szép pénz összejöhetett volna, annyira nyomorultnak tűnhettem.

Azért én egy marha kemény csaj vagyok, mit nekem a fájdalom, újult erővel tovább sántikáltam, mert persze a hegyen megint őrült recsegésbe kezdett a bokám, a sarkam meg izzott.

A következő szakasz az autópálya mellett - felett haladt, ahol remek látvány fogadott: na hol van a kakukktojás? 

20160602_150246--648-x-486-.jpg 

Bocsi, így nem látszik, na majd most:

  20160602_150237.jpg

Pont a vezeték közepén, az autók felett lengedezett. Hogy a rákba került oda egy pár tornacipő?!

Nagyjából negyed órás bandukolás után elértem a Trinidad de Arre középkori hídhoz. kész felüdülés volt az első pillantás. Nagyon tetszett, jól körbe is fotóztam.

20160602_152151--648-x-486-.jpg  20160602_152200--648-x-486-.jpg

Persze a telefon merülőben, spórolnom kell. Kis pihenő után bandukoltam tovább, városi szakaszon. Város, város... elővettem a könyvet, bő négy kilométer Pamplona. Hurrá. Végtelenül hosszúnak tűnt ez a szakasz, mintha a város soha nem akarna véget érni. Ahol tudtam, leültem, nagyon fájt a lábam. Egy buszmegállóban is letáboroztam, és bizony tetszett a gondolat, hogy felszálljak  Persze nem tettem. A külvárosi résznél már leülni sem volt hova, bandukoltam, sántikáltam, melegem volt, és elegem lett ebből a napból. Éhes és koszos vagyok, hol vagy már Pampli?! És végül beértem, ott voltam. Emberek, autók között, zajban, forgalomban. Persze itt nem volt tömeg, olyan volt, mintha a pesti Városligetnél jártam volna. Átsétáltam a Puente de la Magdalena hídon - szerintem ember nincs, aki ezt nem fotózta le, ha erre vetődött -, és követtem a sárga jelzést.

20160602_164841--648-x-486-.jpg

Felmásztam egy marha meredek dombon, de a legteteje előtt le kellett ülnöm egy lépcsőre, árnyékba, nagyon szomjas lettem. Elkaptam egy fiatal srácot, gondoltam, rákérdezek, jó helyen vagyok - e, de közölte, hogy csak spanyolul tud, és elszaladt. Imádom a spanyolokat, de tényleg, ez azonban kissé magas nekem. Sem a vendéglátósok, sem a fiatalok nem beszélnek pár szót angolul? Annyit még én is tudok... összeszedtem magam, és befordultam a kapun. És azonnal egy másik helyre csöppentem. Óvárosi hangulat, rengeteg ember. Tábla minden sarkon - éljen, természetesen az én kiszemelt alberguem is jelölve, így újult erővel kilőttem, mint a nyúl, és meg sem álltam a szállásig. Marha meredek utca, templom, és ott van! Szuper hely volt, gyors bejelentkezés, fel az ágyamig az emeletre - kis boxok, részenként 2 emeletes ággyal. 

Összetalálkoztam a blogerrel, ő a 82, én a 88 - as ágyat kaptam, de két ellenkező oldalon volt a boxunk. Azért megbeszéltük, hogy mindketten akarunk vásárolni, így ettem egy keveset, letusoltam, megvártam őt is, közben a spanyol hospi beállította a netem, örök hála neki (a képen a fehér pólós pacák, nagyon jó fej volt).

20160602_190715--486-x-648-.jpg 

Pár utcányit sétáltunk, benéztünk a magyar boltba is, a Caminoteca - ba, ami egy szuper kis üzlet, érdemes felkeresni.

20160602_193149--486-x-648-.jpg

Utána megkerestük a helyi nagy ABC - t, közben készült pár kép is. A bolt jól elbújt, de a szatyros emberek után nyomozva megtaláltuk, és végre szereztem egy kis sós mogyorót is.

20160602_193640--486-x-648-.jpg 20160602_193717--486-x-648-.jpg

Visszatérve az albergue - be letettem a holmim, majd kiültem a bejárat elé, és megünnepeltem magam egy sörrel. Sokan táboroztunk így, mindenki iszogatott, nyomkodta a telefonját, beszélgetett és pihent.

Később, már az ágyban jót röhögtem magamon. A kezem általában bedugtam a túrabot pántjába, és a napsugarak szépen mintát égettek a kézfejemre.

20160602_221026--648-x-486-.jpg

Írtam pár sort, aztán álmos lettem, és úgy elájultam, mint akit fejbe vertek. Egészen megdöbbentő, hogy ez a nap alig több, mint 21 km volt csak a leírások szerint, én legalább 30 - nak éreztem.

Fájós láb, elhoztál idáig, nagyon - nagyon ügyes vagy!

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.