Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


El Camino 5. nap: Puente la Reina - Estella, 23 km

Június 4. szombat: Kellemes nap, jó sok kép. 

 

Viszonylag korán ébredtem, felöltöztem, átpakoltam a zsákomat és kiléptem az albergue - ből. Azonnal megfogott a látvány, muszáj volt fotóznom. Miért? Előttem így nézett ki az ég:

20160604_065140.jpg

Visszafordulva a szállás felé pedig így:

20160604_065157.jpg

Mintha órák választanák el a két képet, pedig 17 másodperc különbség volt közöttük, csak az egyiket egyik, a másikat a másik irányba fotóztam.

Átvágtam a városon, keresztül egy hídon, és elértem a szokásos kavicsos zarándokösvényt. Nagyjából itt kezdik el az emberek a hosszú árnyékos képeiket készíteni, én sem hagytam ki - azon egyszerű oknál fogva, hogy itt lett marha feltűnő, mennyire megnyúlik az árnyékom. Vannak úgymond kötelező képek, ilyeneket szerintem egymástól függetlenül is készítenek az emberek, egyszerűen azért, mert mindenkinek megtetszik. Íme én:

20160604_073351--648-x-486-.jpg

Bandukoltam, mígnem összetalálkoztam a bloggerrel. Beszélgettünk kicsit, ki hol aludt, lőttünk pár képet a meseszép sárga bokrok között, és ment mindenki tovább a maga tempójában. 

20160604_081605.jpg

Az első falunál, Maneru - ban találtam egy jópofa beugrós helyet, itt vettem egy gépi kávét. Picit odébb az utcában láttam valami bárfélét, de túl sokan tobzódtak ott, nem volt kedvem sorban állni. (Bár így nemigen látszik, a padon ott figyel a napszemcsim, haha.)

20160604_082905.jpg

Újult erővel haladtam tovább, át a falun, az újabb ösvényen, és beértem Cirauqui - ba. 

20160604_084341.jpg  20160604_084341.jpg

Nagyon helyes kisváros, és szerencsére egy pékséget is érintett az út. Itt is szinte mindenki megállt, naná, megint találkoztunk hárman, a magyar nők. Vettem egy kávét és croissant - t, bár már kezdett az agyamra menni a saját menüm... valami péktermék és sajt. Semmi főtt étel eddig. Elvagyok amúgy hideg ételen is, de azért időnként kell valami meleg is. 

20160604_091812.jpg

A csajok leültek egy padra enni, segítettem, lefotóztam őket, és akkor ott megbeszéltük, jó lenne már valami olcsó főtt étel. Egyeztettünk, aznap hol szálljunk meg, ahol van konyha is, és hárman összedobunk majd pénzt meleg vacsira. Azonnal tésztát szavaztunk meg, az kijön 1-2 euróból fejenként, és könnyen dúsítható valami húsfélével is. Alapból sajtos vagy paradicsomos lesz, ez mindenkinek megfelelt. Ezután elváltunk ismét. 

A városon meredek köves utcán kellett átvágni, fárasztó, de szép volt. Utána jött a szokásos, ösvény, autópálya, híd, és egy Lorca nevű település. Itt elcsábultam és vettem egy szénsavas vizet, ellenálltam a kólának, de hiába próbálom kerülni, szénsavfüggő vagyok, bevallom töredelmesen... Újabb galopp, majd bőven kettő előtt beértem Villatuerta - ba. Azta, ma nagyon jól megy, kész száguldásban vagyok! Lefotóztam egy szép templomot, az Iglesia de la Asunción - t. 

20160604_135422.jpg

Újabb dimbes - dombos rész után végre megláttam Estella városát. Korán ideértem, csodálkoztam is, de szombat lévén fogalmam sem volt, milyen messze találunk majd boltot, így amennyire tudtam, igyekeztem. Pont a város előtt megszólított egy szürreális páros: egy idősebb férfi, kissé kopott ruhában, és egy kosztümös, kisminkelt, felékszerezett nő. Euro! - mondogatták, meg valamit spanyolul, és egyszerűen fel nem fogtam, mit seftelnek itt a város szélén, fák között. A pasi nagyon magyarázott, én meg mondtam magyarul, hogy bocsesz, nem értem, mire a nő gyorsan letett rólam. Dollárt akartak vajon? Ki tudja, én nem látok ebben üzletet, de nekik nyilván volt. Hát jó.

Az albergue, amit megbeszéltünk eltéveszthetetlenül jelölve volt, ráadásul a város elején. Szuper! Én értem oda először, bejelentkeztem, írtam a lányoknak, gyorsan letusoltam és vártam őket. Nem jöttek. Hm. Megfordult a fejemben, szerzek kaját, és főzök, hagy legyen meglepi, mire ideérnek és meleg étel fogadja őket, de végül erről letettem, hátha majd mégis mást ennének. Vártam, vártam, jó sokára jött egy válasz üzenet, hogy jaaaa, hát ők már rég egy szálláson vannak, mostak is, ettek is... állam leesett. Ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, semmiféle közösködésre többet nem jelentkezem. Minek? Félreértés ne essék, nekem persze édes mindegy, ki hova megy, mit csinál, sőt, ilyen túrákon jobb is, ha azt tesszük, amihez kedvünk van, csak akkor minek egyeztetünk? Ha tudom, hogy a megbeszéltek ellenére máshova jelentkeznek be, valószínűleg tovább megyek.

Ha már így alakult, átrámoltam a zsákom, és elmentem mosni. Vidáman tettem a dolgom, mikor odajött mellém egy japán férfi, köszönt, és ő is mosni kezdett, kézzel, a hideg vízben. Nagyon jóképű, 50 körüli fickó volt, jól szituált, üzletember típus, csupa márkás cuccal, és mosógép helyett itt suvickolja mellettem a zoknijait. Azonnal nagyon szimpi lett. Mosolygott, barátságosan kérdezgetett, és annyira kifogástalan volt az angolja, hogy piszkosul zavarba jöttem. A nehézkes kommunikáció ellenére szimpatikus lettem neki én is, a későbbiekben is többször találkoztunk, és mindig váltottunk pár szót.

A teregetés után fotózgattam a kertben, és megnéztem a várost. Maradt még sajtom, de egyre melegebb lett, úgy döntöttem, elég lesz az vacsira, egy kis sós mogyival.

Fotók a kertből:

20160604_174023.jpg

 20160604_174036.jpg

20160604_181357.jpg

Ahogy kiléptem a szállásról, a túloldalon velünk szemben egy helyes kis bárt találtam - na jó, nem találtam, hiszen kiverte a szemem -, ahol meghívtam magam egy pohár sörre. Nagyon mutatósak ezek a nagy hordók, ha valaha lesz vidéki házam, tuti beszerzek párat.

20160604_172944.jpg  

Elindultam városnézni, erre kikbe botlok? Ott sétálgattak a csajok, az egyik fő utcában. Őszintén szólva, nem volt kedvem cseverészni, de azért megemlítettem, hogy szólhattak volna a sztornó miatt. Valami olyasmit feleltek, hogy nem találták a szállást... nem is érdekelt már a dolog, de ez nagyon béna kifogás volt, az első táblán egy bazi nagy felirattal és nyíllal is jelölték, el sem lehetett téveszteni... Egy sms sem fért bele? Na mindegy, amúgy is egyedül járom az utam. Gondoltam, maradok velük egy kicsit, éreztetni, hogy már mindegy, de bementek valami pékség - cukrászda - szerű helyre, bámészkodtak, nem vettek semmit. Engem most nem érdekelt ez a szinte egy helyben totyogás, de azért megvártam, amíg kijönnek, majd gyorsan elköszöntem, sarkon fordultam és kilőttem. Egyértelmű volt, hogy ott én felesleges vagyok, és engem teljesen más vonzott amúgy is, szóval így volt jó, mindenki tegye azt mindig, ami neki a legjobb.

Valamiért a durva lábfájás ellenére most jól esett a séta, sok szép képet csináltam a városról. Egy téren épp koncertezni készültek, ott leültem, hallgattam egy kicsit őket, ahogy hangpróbáltak. A dobos integetett nekem, majd odajött egy helyi pasi hozzám, és magyarázott kézzel - lábbal, nem most, este lesz valami banzáj, menjek ki. Mondtam, oké, talán, és továbbálltam. Megint nincs spanyolos zene, brühühü. 

Remélem, jól átjön a képeken (bár sima kis munkás mobillal készültek, és muszáj voltam ide lekicsinyítve feltenni őket), a város nagyon szép, de ez a szutykos kis folyó nagyon kiábrándító volt.

20160604_170656.jpg

20160604_170735.jpg

20160604_170759.jpg

20160604_170851.jpg

20160604_170929.jpg

20160604_171435.jpg

20160604_171535.jpg

20160604_184016.jpg

20160604_185901.jpg

20160604_190501.jpg

Mikor már előjött a szokásos heves sarokizzásom is, visszatértem a szállásra. Alvásidőnél kissé morcos voltam, mert szó szerint egy tucat bringás is volt a teremben, ki - be jártak, csapkodtak sokáig, ráadásul valaki lenyúlta a konnektoromat is. De nem, ez akkor is egy jó nap volt, nem hagytam, hogy bármi elrontsa. Egyébként is: holnap borkút!

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.