Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


El Camino 8. nap. : Logrono - Nájera, 31 km

Június 7. kedd: Muterminátor a négyzeten, akarat a köbön. Epilálás, tó és hattyúk, Marcelino. Végtelen út, vízhólyag, Diego, döglődés. Szórom a pénzt italra, és nyolc nap után végre eszem valami főtt ételt. 

 

Jó időben ébredtem, de nagyon rosszul aludtam, teljesen elfeküdtem a hátam. Amikor próbáltam felállni, iszonyú égő érzést tapasztaltam: a felhevült lábszáram odaragadt a matrachoz, és ahogy lerántottam róla, az felért egy epilálással, mintha letépték volna az egész bőröm. Auuu... jól indul a reggel. 

Összekaptam magam, és gyorsan felöltöztem. A blogger megint vágta a pofákat, és amikor az estéről maradt adósságom szerettem volna odaadni neki, simán hátat fordított. Ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, nem óhajtok vele többet egy métert sem menni, ha összetalálkozunk, nem leszek bunkó, de vége a jópofizásnak. Nem szólhat három ember zarándoklata egy ember hullámzó kedélyéről és nem várhatja el, hogy mindig mindenki hozzá alkalmazkodjon.

A "remek" hangulatot, valamint némi adományt hátrahagyva, olyan fél hét körül elszeleltem. Elég volt ebből, minden tapasztalatnak megvannak a maga határai. Szerencsére, amikor elhagytam az épületet, sem a csapkodós pappal, sem az erőszakos hospival nem találkoztam, csak egy idősebb úrral, aki nagyon kedves volt, jó utat kívánt. Itt szeretném nyomatékosítani, az emberek teszik olyanná a helyet, amilyenné. Jártam sajnos több "undok" helyen, de az emberek váltogatják egymást, lehet, más hospival, jókedélyű pappal ez egy szuper szállás amúgy. 

Mindenféle negatív kisugárzásokat magam mögött hagyva elindultam. Iszonyú jó kedvem lett, éreztem, egy szuper nap következik. Mintha minden eddigi csak bemelegítés lett volna, hirtelen elindult a camino. Úgy igaziból. Ekkor alakult ki, ami a későbbiekben általánossá vált, hogy az első lépéseim terminátoros merevséggel kezdődtek. Mondjuk, ha én vagyok a muterminátor, miért is csodálkozom ezen?!

Pár perc múlva kissé bemelegedtek az izmaim, és ahogy utána tudtam haladni, nagyjából meg is határozta a napi tempómat. Fáj mindenem, de ma belehúzok! Nagyrészt fejben dőlnek el a dolgok, hiszek ebben, és úgy döntöttem, ma nagyot haladok. Még hét óra sem volt, ma összejön Nájera. Slussz passz. Lábaim, akármi van, én dirigálok!

Átvágtam a városon, és közben szünetet tartottam egy szuper kávézónál. Egy euró volt az americano, haladás, végre picit olcsóbb. Ki a városból, hurrá, be egy ligetbe, hurrá. Baktattam egy jó darabig, aztán egy hatalmas fánál megálltam. A szokásos lábellenőrzés megnyugtatott, a vér kitisztult, a hólyag nagyobb, de kb. 10 ragtapasszal egész jól tudok járni vele. Közben mókusok futkároztak körbe, nagyon bátrak és jó fejek voltak. Ilyenkor kéne azt ecsetelnem, hogy ez a camino csodája, és bedobni valami szívszaggató drámát az életemből, hogy marha ezo és szimpi legyek, de nem állok be a sorba, nem lesz dráma. Tényleg szívmelengető élmény volt, de mindenféle csoda nélkül.

Összehaverkodtam egy idősebb pasival, nem mentünk együtt, de örült, hogy én is megálltam mókusozni, ahogy ő, a többi zarándok - még nagyon kevesen voltak úton - rájuk sem bagózott. Mindezt valami idióta vegyes nyelven beszéltük meg, de remekül értettük egymást. Még fél kilenc előtt elértünk egy tóig, meleg lett, napfény, csicseregtek a madarak... álomszerű volt. A túratársammal lefotóztuk egymást, és némi nézelődés, valamint hattyúk csalogatása után tovább haladtunk. Később olvastam a könyvben, nem is tó volt, hanem konkrétan a Pantano de la Grajera víztározó, no sebaj.

20160607_083000--600-x-450-.jpg

20160607_083007--600-x-450-.jpg

20160607_083514--600-x-450-.jpg

20160607_083518--150-x-112-.jpg

Nagyon hamar odaértünk Marcelino Lobato bódéjához. Róla még otthon sokat olvastam, idős már, de gyakorlatilag ős-zarándok. Még nem is éltem, amikor a "fapados camino" - n már gyalogolt, sokszor, és több könyvet is írt. Az autentikus ruházatában már nem láthatom, lévén saját pecsételő helyet nyitott, amikor felhagyott a zarándoklatokkal kora miatt, de beteszek róla egy képet, igazi egyéniség az úr.

Kép forrása: http://correodelcamino.blogspot.hu/2009/06/retratos-peregrinos_28.html

462195_2.jpg

Marcelino bódéja. Szegény haverom, mindig csak hátulról kaptam le, mert belesétált a képeimbe.

20160607_085457--300-x-225-.jpg

Mivel a zarándokhaverom ment elöl, így udvariasan megvártam, amíg végez, majd én is odaléptem, beírtam a vendégkönyvbe. Megint előadtunk valamit kevert nyelven, erre Marcelino is beszállt, ragyogó volt a hangulat. Közben mások is jöttek, kaptam egy tündéri pecsétet, és vásároltam egy banánt fél euróért, majd távoztam. 

Fél órai gyaloglás után elértem egy dombon álló bikáig, fél tíz volt, ma szárnyalok, juppi. Hát lehet ezt nem lefotózni?? Innen kezdve az egész nap szőlőültetvényekről szólt.

20160607_093247--225-x-300-.jpg  20160607_093907--225-x-300-.jpg

10.20 - kor értem Navarrete város határához, húsz perc múlva pedig már a város közepén álló dombon másztam. Muterminátor vagyok ma a négyzeten, reszkess, Nájera, jövök! Azért előbb vételeztem vizet a főtéren, ez a város is nagyon helyes volt.

20160607_102137--300-x-225-.jpg

20160607_102141--300-x-225-.jpg

20160607_105849--225-x-300-.jpg

A következő szakasz kemény volt, de teljesen bírható. A tűző napsugarak elől szép nagy fák alá lehetett kuporodni, és a táj mesés. Gyakori egy perces pihenőkkel szépen haladtam, mindig ittam 1-1 korty vizet ilyenkor, nekem ez vált be. 

20160607_114741--225-x-300-.jpg   20160607_114736--225-x-300-.jpg

 

Ventosa - ba érve fél kettőkor egy bárban ittam egy kávét, és amikor megláttam a friss narancslevet, kértem abból is. Kezdtem hülyülni a vitaminhiánytól, és nagyon megkívántam. Jó drága volt, de néha muszáj - ezzel vigasztaltam magam. Átvágtam a városon, és a szélén tartottam egy újabb pihit egy padon. Volt annyi eszem, hogy minden palackom friss vízzel töltsem meg, valahogy éreztem, itt már keményebb rész jön. 

Ha jól emlékszem, itt ismerkedtem meg egy francia nővel. Kb annyit tudott angolul, mint én, pár alap mondatot és szavakat, de azért sikerült elcsevegnünk. Vele sokszor találkoztam később, ő is egyedül gyalogolt, kalandosan, majd később mesélek róla. Persze ekkor még csak egy zarándok volt számomra - és én is neki a több százból.

A pihenő után elköszöntem és útra keltem. Sokan megálltak a városban, nem tudtam, itt ragadnak, vagy megvárják, amíg a meleg enyhül, de amikor elindultam, tök egyedül ballagtam, sehol egy lélek nem volt. Bő 10 km állt még előttem, iszonyú hosszúnak tűnt. A lelkesedésem megvolt, de bicegve azért nehéz azzal szembesülni, hogy jó 2-3 órányi terep áll még előttem. Az viszont nagyon tetszett, hogy csend volt!

Slattyogtam a magam kis tempójában, lassan, de biztosan, keresztül mindenféle gazdaságon, földeken. Egy nagy pajtánál észrevett pár spanyol hapsi, integettek és fütyültek, asszem, tetszett nekik, hogy egy szem nő bandukol a kánikulában. Sajnos gyorsan fogyott a vizem, de ésszel beosztottam, mindig csak pár korty. Egy nagy fa alatt megnéztem a lábaim állapotát, ez a szebbik sarkam:

20160607_145301.jpg

Itt döntöttem el, hogy a hólyagos, sebes lábam nem fogom fotózgatni, magam sem leszek rá kíváncsi később - ezt már utólag sajnálom. Bizarr, de jó emlékeztető... Bár igaz, a sebek és hólyagok csak az egyik felét tették ki a fájdalomnak, a gyulladt porcleválásos bokám és achilleseim okozták a fő problémát, plusz, hogy bedagadva szanaszét nyomott a cipőm. Minden esetre, néha bicegve, néha egész jó ütemben, lassan, de haladtam a földeken át. Végtelen útnak tűnt, de egy kanyarban megláttam egy büfékocsit. Először azt hittem, hallucinálok a nagy semmi közepén, de nem, ott volt! Az eladó srác már messziről kurjongatott, úgyhogy a kedvenc üdvözlésem, a V - jelem mutogattam neki, ahogy közelítettem. Nagyon nevetett, és ő is mutogatta, meg is örökítettem:

20160607_161456--600-x-450-.jpg

 

20160607_161505.jpg

 

Lerogytam a sátor alá és vettem tőle egy dobozos kólát, jéghideg volt, nagyon jól esett. Az eladó, Diego pont pakolászott, zárni készült, de mondta, maradjak nyugodtan, amíg takarít. Csevegtünk, ki vagyok, ésatöbbi, és megkért, majd osszam meg a facebookon a képeim az oldalukon, a megállító táblára is ez volt írva. Eszméletlen jó fejek a spanyolok, ha arról van szó, mindig feltalálják magukat. Mire összeszedtem magam, megjött Diego főnöke (vagy társa), segített zárni. Ma ennyi volt a forgalom, én voltam az utolsó vevő. Elköszöntem, és indultam tovább. 

Újabb hosszú szakasz, és végre elértem Nájera külső részét. Még mindig nagyon meleg volt, ahol találtam árnyékot, megálltam lihegni. Jó sok bandukolás után találtam egy kis árnyékos pados-kutas beülős helyet, ott is pihentem, és csalódottan láttam, hogy a víz nem iható. Később kiszúrtam egy épület aljában néhány italautomatát, és nem bírtam ellenállni, vettem egy kis doboz limonádét egy euróért. Haragudtam magamra, ma sokat költök piára... 

Végre elértem a központi részt, egy helyes kis körforgalomnál volt az első albergue, amint megláttam, azonnal be is mentem, nem keresgéltem tovább. Tágas, kényelmes, konyhával, ujjé! A hospi lány nagyon kedves volt, alsó ágyat kaptam, és mindent elmagyarázott. Igaz, célszerűbb a város közepén vagy a másik szélén megszállni, így reggel gyorsabb kiérni az útra, de már hulla voltam, örültem, hogy az első hely ennyire jó, és van szabad ágy.

20160607_204638.jpg

Miután lecuccoltam, tusoltam, és gyorsan mostam, megkérdeztem, van-e bolt a közelben. Volt. Kiléptem, balra el, át a zebrán, és máris ott volt egy olcsó market. Itt döbbentem rá, hogy nem, a spanyolok valóban hírből sem ismerik a tejfölt... azért találtam olcsó tésztát, és reszelt ementálit, vettem még mini sampont, tusfürdőt és tapaszokat is, mindezt 5 euroért. Egy fekete fiú és egy ázsiai lány vezette az üzletet, nagyon helyesek voltak, a bolt pedig abszolút mindent árult, tetszett. Jót is cselekedtem, valaki a kosarában felejtett egy csokit, odaadtam a lánynak, hátha visszajönnek érte.

Ma sokat költöttem, nem örültem, de rendes helyen alszom, meleg ételt eszem, bővítettem az eü és a tisztasági holmim is, és a vacsim nem volt még két euro sem. Az albergueben a konyhában rengeteg edény volt, minden tiszta, az ebédlő pedig tágas. Ez lett az egyik kedvenc helyem az úton.

Olivás-fokhagymás sajtos tésztát ettem, a magammal hurcolt kis üveges őrölt spanyol borsomba fojtottam, - na ezen tátott szájjal csodálkoztak az asztaltársaim, hogy 3*, 4* is borsoztam egy adagot -, de imádom a borsot. A spanyol ízes, de nem igazán csípős, és ez a  magyar virtus. Nem ragozom, de nyolc nap után meleg és főtt ételt enni leírhatatlan. Jól teleettem magam, aztán kidöglöttem a ház elé állított asztalokhoz, és megterveztem a másnapi utam. Az edényben picit lekapott a fokhagyma, beáztattam, amíg pihentem. Olyan vagyok mint a népszerű sorozatban Surda, koplalás majd evés után beszédülök, leesik a vérnyomásom, muszáj leülnöm kicsit.

20160607_201639.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Több ismerős arc érkezett közben. Volt egy testvérpár, középkorúak, őket nagyon kedveltem és becsültem. Az egyik férfi tolószékkel teljesítette a camino-t, emiatt néha elváltak kisebb szakaszokon, de egyébként együtt mentek. Jött pár bringás is, őket is ismertem látásból. Mind megörültünk egymásnak, ez a hely jót tett a fáradt léleknek, az előző napi szálláshoz képest ez mennyország volt, tele kedves emberrel.

Amikor bementem, valaki elmosta már az edényem. Ciki volt, nem szándékoztam ott hagyni, szólni is akartam, hogy csak áztatom egy kicsit, de ennyire nem tudok angolul... azért úgy sejtem, a hospi lány lehetett, de sehol senki nem volt a pultnál, sem a konyha-ebédlő részen, nem tudtam megköszönni.

Ekkor még nem volt tele az albergue, és leesett, ma mekkora dolog volt idáig jönni. Marha büszkén dőltem az ágyba, olyan 8 körül lehetett ekkor, és megérkeztek az oroszok. De jó, ismerősök, marhára hiányoztak már. És tényleg... szokásukhoz híven hangosak voltak és csapkodtak, de nem bántam, örültek az ismerős arcomnak ők is. Csak pár szót beszéltünk, de jelezték, hogy felismertek, jól esett. Még olvasgattam az ágyban aztán fogalmam sincs, mikor, de elájultam. Kényelmesen, tele hassal, a sajgó lábaim sem zavartak annyira.

Muterminátor tappancsok, jó éjt!

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.