Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Készülődés

Eldőlt, május végén indulok.

Számtalan feladat állt még előttem, az idő pedig szűkös volt, de mégis úgy éreztem, felesleges bármin görcsölni. 

A bakancs maradt az olcsó decathlonos, nem volt lábbelire jobb ötletem. Vettem bele egy zselés talpbetétet, így sokkal puhábban lépkedtem betonon.

Pár ruhadarabbal bővítettem a készletem, aztán elgondolkoztam.. az oda-vissza útra a csomagfeladás nem olcsó a repülőn. Ha az 50 literes zsákot viszem, és kiszúrják, lemérik, alig pár centivel, de kilógna a kézipoggyászként ingyen vihető keretből, a helyszínen nagyjából 15.000 forintnyi euró büntetéssel tudnám feladni. Így nehéz szívvel, de anyagi okokból úgy döntöttem, veszek egy 40 literes picit kisebb zsákot is. Találtam is, csak a színe.. vagy szürke vagy rózsaszín ingyom-bingyom lett volna. Nyilván automatice a szürkét veszem alapból, de kismillió camino blogon láttam pont ugyanolyat, ezért a rózsaszín mellett voksoltam. Rózsaszín. Gyönyörű rikító zöld pántokkal. Auuu.

Úgy okoskodtam, végül is, ha valahol kupacba kell pakolni a zsákokat, sokkal hamarabb megtalálom majd az enyémet, a meghökkentő zöld színek pedig praktikusak, feltűnőbbek, ha . sötétben kell haladnom.

Így utólag azt mondom, jó vétel volt. Ingyen vittem kézipoggyászként, és egy út alatt behozta az árát. De ahogy sejtettem, a tavasz végi-nyár eleji túrához nekem kissé kicsi, emiatt kényelmetlen volt. Ahol lehetett ételt is kellett vennem, mivel nem eszek meg bármit, plusz a víz... leszűrtem a tanulságot: nyári időszakban tökéletes, vékony és könnyű technikai ruhákkal pakolva teljesen elég, de nekem jobb lett volna az 50 literes. Összességében nem bánom, hogy így csináltam, de ha egyszer eljutok az északi útra, oda a nagyobbat vinném.

Miután összeállítottam a pakkom, még beszereztem naptejet, tapaszokat, és eljött az edzés, és a próbák ideje.

Egy termosznyi kávéval, szendviccsel, egy csomó könyvvel megpakolva kimentem a budapesti Margit-szigetre egy borús hajnalon. Vittem esőkabátot, és a túrabotokat is. Egy sziget kör bő 5 km, kettőt terveztem elsőre. Bénáztam a botokkal, állandóan bele rúgtam, ráadásul atom hülyének néztek a kocogók, de nem érdekelt. Magam is meglepődtem, de simán tartottam az 5km/h sebességet. Még piknikeztem is, de naná, eleredt az eső, én pedig ronggyá áztam. Mire hazaértem, jegesre fagyott az átázott combom. 

Kell esőnadrág, de sürgősen! A zsák nem ázott be, a bakim épp, csak picit, a nadrágom viszont teljesen.

Nem volt pénzem high-tech termékekre, így a legolcsóbb esővédőt vettem meg a zsákra, magamnak pedig a D. férfirészlegén egy fekete esőnadrágot. Később, az úton, számtalan poén alapja lett a nadrág, tehát igen, ragyogó ötlet volt vinnem:)

Nehéz kérdés, hogy vigyen-e az ember zacskókat vagy ne. Én csak légzárasakat vittem, pont akkorákat, amibe a reptéri engedélyezett max. 10db 100ml-s folyadék belefér. Nagyon bevált, de az út alatt baromira hiányoztak a normál zacsik, pl. amikor nedves ruhákat cipeltem, és a párában nem tudtam hol megszárítani őket. Gond egy szál se, az első boltban szereztem. 

Ja kérem, a zörgés... sok blogon sipákolnak, hogy ne legyen nálunk ilyen, mert zavar másokat. Megnyugtatok mindenkit, ez butaság. Nem is láttam embert, akinél ne lett volna, ráadásul a koreaiak előszeretettel használják a legzörgősebb, legidegesítőbb zacskókat. Nem is jegyeztem volna meg, ha nem űztek volna sportot abból, hogy éjjel egykor kezdik átpakolni a zsákjukat, és aztán kb. hajnali négy- fél ötkor ismét. Nyomatékosítom, rengeteg nagyon kedves és figyelmes koreaival találkoztam, de ha valaki zörgött éjjel, az szinte mindig koreai volt.

Visszatérve az edzéshez, az bezony szánalmasan alakult. Még egy túra a szigeten, sok lépcsőzés, és egy 13 km-es gyalogolás után fogalmam sem volt, hogy fogok én napi átlag 25km-t megtenni. Meglepő módon a bokám közepesen jól bírta, a combom görcsölt állandóan. Nem értettem, ilyennel még nem találkoztam. Na sebaj, majd a camino-t járva megmutatom én a combjaimnak, ki az úr a háznál! Mondanom sem kell, kint ez a fajta fájdalom soha nem jelentkezett. Csak ezer másféle..Nanáhogy.

Gyakorolgattam volna még, de a sok eső elvette a kedvem. Így, minimális erőfeszítésekkel vártam az indulást. Utólag visszanézve, az én esetemben semmin nem változtatott, hogy csak úgy felpattantam és elindultam. Nem az edzettség hátráltatott, hanem a sérült bokám. Jó nagy marhaság volt azzal elindulni, viszont pont amiatt, azt hiszem, az utam így sokkal inkább emlékeztetett egy igazi, régimódi zarándoklatra. Hogy is mondta Churchill? Vér? Veríték? Könnyek? Igen, aki komoly és kemény zarándoklatra indul, annak ezekkel is kell számolnia.

Nos, mindezek után hamar eljött az indulás ideje. Számtalan alkalommal ki és bepakoltam a zsákom, alakítgattam, mit hova és hogy rakjak. Végül eljött az utolsó este, megfürödtem, felöltöztem, majd elterültem az ágyon.. és nem mertem aludni, mert ha nem ébredek fel, és lekésem a gépem... na neeee. Így hulla fáradtan indultam, és ez szinte az egész úton is elkísért.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

The responsibilities photoreceptor attendants diet.

(zemijixoqo, 2019.06.03 10:37)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Prednisone Online <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Buy Prednisone</a> igz.lvkg.alex-elcamino.eoldal.hu.wmq.ch http://mewkid.net/buy-prednisone/